Hálaadás imája

Szent Fausztina nővér imája

Jézusom, Köszönöm Neked a napi apró kereszteket, szándékaim megakadályozását, a közösségi élet terhét, szándékaim rossz értelmezését, a mások által okozott megaláztatásokat, az elszenvedett rideg bánásmódot, az alaptalan vádaskodást, a gyenge egészséget és kimerültséget, a saját akaratomról való lemondást, az énem megtagadását, az elismerés hiányát mindenben, s minden tervem megakadályozását.

Köszönöm Neked, Jézus, a benső kínokat, a lélek érzéketlenségét, a félelmet és a bizonytalanságot, a sötétséget és a benső homályt, a kísértéseket és a különféle megpróbáltatásokat, azokat a kínokat, amelyeket nehéz kifejezni, főleg azokat, amelyeket senki sem ért meg, a halál óráját, benne a harc nehézségét és keserűségét.

Köszönöm, Jézusom, hogy Te ittad ki először a keserűség kelyhét, mielőtt azt enyhébb formában nekem nyújtottad. Ezt a kelyhet most a Te szent akaratodból emelem ajkaimhoz. Legyen meg a Te akaratod. Történjék meg velem, amit bölcsességed még az idők kezdete előtt elhatározott. A rendelésed kelyhét az utolsó cseppig ki akarom inni, anélkül, hogy keresném az okokat. Örömöm a keserűségben lelem, s reménytelenségben van a bizalmam. Benned, Uram, jó minden, amit atyai szíved ad; nem helyezem a vígaszt a keserűség fölé, sem a keserűséget a vígsz fölé. Köszönet Néked mindenért, Jézus. Gyönyörűség szemlélni Téged, felfoghatatlan Isten. Lelkem ebben a titokzatos létben él, itt érzem otthon magam. Jól ismerem Jegyesem lakását. Érzem, hogy nincs egyetlen csepp vérem sem, mely ne lángolna a szeretettől Érted. Ó, teremtetlen Szépség! Aki egyszer Téged megismert, nem tud mást szeretni. Érzem lelkem feneketlen mélységét -- és semmi sem tudja kitölteni azt, egyedül csak Isten. Érzem, hogy elmerülök Benne, mint egyetlen homokszem a feneketlen tengerben.    
Forrás: http://fausztinanover.webnode.hu/imak-2-/